Mi, az SLAA tagjai, úgy gondoljuk, hogy a szex- és szerelmi függőség progresszív betegség, ami nem gyógyítható, de más betegségekhez hasonlóan megállítható. Számos formát ölthet, ilyenek lehetnek – (bár nem kizárólag ezek) a kényszeres szex-szükséglet, a szélsőséges függés egy (vagy sok) embertől, és/vagy a romantikával, a szerelmi ügyekkel vagy fantáziákkal való kényszeres foglalkozás. A szex- és szerelmi függőség jelentheti a társadalmi, szexuális vagy érzelmi törődés/gondoskodás nyújtásnak és elfogadásának kényszeres kerülését is. Az intimitásnak ezt a kerülését az SLAA-ban „anorexia” (koplalás) néven ismerjük.

Úgy találtuk, hogy léteznek olyan kényszeres és megszállott késztetések, amelyek mentén a kapcsolatok és a szexuális tevékenységek egyre rombolóbbá válnak a munka, a család és az önbecsülés vonatkozásában. Az ellenőrizetlen szex- és szerelemfüggés egyre rosszabbodó következményekhez vezet.

Az SLAA-ban megtanultuk elfogadni azt a tényt, hogy ez a  mi függőségünk, és lemondtunk arról a tévképzetről, hogy pusztán akaraterővel sikeresen kontrollálhatjuk. Személyes tehetetlenségünk beismerése révén felhagyunk függő viselkedésformánkkal, egy nálunk nagyobb Erő kezébe adjuk az irányítást, helyrehozzuk azokat a károkat, amelyeket másoknak okoztunk, és testileg, lelkileg, spirituálisan és érzelmileg rendbe hozzuk az életünket.